fbpx
2020. március 20.

Érdekességek a koronavírusokról

Pár napja, 2020. március 17-én jelent meg a Nature Medicine, tudományos folyóiratban az a cikk, amely a COVID-19 járvány lehetséges eredetét vizsgálja. A járvánnyal kapcsolatban korábban felmerült különböző elméletek közül az látszik leginkább valószínűnek, hogy az új vírus denevérekből származik és eddig ismeretlen körülmények között került át a humán populációba.

Nem példa nélkül való esemény ez a koronavírusok történetében. Az elsőként ismertté vált ilyen járvány 2002-2003. telén zajlott ugyanígy Kínában. A betegség, a rendkívül súlyos légzőszervi tünetei miatt, a súlyos heveny légzőszervi tünetegyüttes, angol nevén Severe Acute Respiratory Syndrome (SARS) nevet kapta. Az akkori járványból kimutatott SARS-CoV további vizsgálatai igazolták, hogy azok leginkább a denevérekben cirkuláló koronavírusokkal mutatnak rokonságot, de egy köztigazda, a maláj cibetmacska közvetítésével “ugorhatott” át az emberre.

Bár a SARS, több súlyos fellángolás után, 2004-ben gyakorlatilag eltűnt, a tudományos világ érdeklődése a koronavírusok és természetes rezervoárjaik, a denevérek felé fordult. A téli időszakban előforduló, enyhe vagy közepesen súlyos légzőszervi tünetekkel járó megfázások hátterében sok esetben szintén koronavírusok állnak. Az ember saját koronavírusaként ismert négy “megfázásvírus” genetikai vizsgálata is azt igazolta, hogy ezeket is az állatvilágból kaptuk, feltételezhetően a körülöttünk élő háziállataink közvetítésével.

A saját vírusaink tüzetesebb vizsgálata érdekes eredményeket hozott. A vírusok természetes gazdái részben denevérek, részben rágcsáló fajok lehettek, míg a közvetítő gazdák között többnyire patásokat, a szarvasmarhát, valamint teveféléket találunk. Ezen tények ismeretében nem volt teljesen váratlan a 2012-ben jelentkező MERS-járvány (Middle East Respiratory Syndrome, közel-keleti légzőszervi tünetegyüttes), amelyben a tevék játszották a közvetítő gazda szerepét.

Mind a SARS-, mind a MERS-járvány elemzése azt az elméletet erősítette, hogy a koronavírusok különböző kisemlős fajokban (denevérekben, rágcsálókban), mint természetes rezervoárban cirkulálnak, és az emberrel szorosabb kapcsolatba kerülő, háziállatként tartott fajok közvetítésével válnak alkalmassá az emberben való megtelepedésre.

Az emberi koronavírusokon végzett kutatások közül talán a legérdekesebb annak a megfázásvírusnak (HCoV-OC43) a vizsgálata, amelyről azt feltételezik, hogy a szarvasmarháról “ugrott át” az emberre. A molekuláris genetikai vizsgálatok alapján ezt az ugrást a XIX. század végére becslik a kutatók. Az ezt ismertető tudományos cikk felveti annak lehetőségét, hogy az 1889-1890. telén zajló “orosz influenza” pandémiát nem influenzavírus, hanem az emberhez frissen alkalmazkodott szarvasmarha koronavírus okozhatta. Ezt néhány járványtani adat alátámasztani látszik. 

Az “orosz influenza” járvány ugyanis valójában nem télen, hanem még októberben indult Konstantinápolyból, majd fertőzött utazókkal jutott el Szentpétervárra, ahol november folyamán kiteljesedett. Az orosz város Franciaországgal fenntartott szoros gazdasági és kulturális kapcsolatai révén jutott el Párizsba, majd vonult végig egész Európán. December második felére gyakorlatilag megbénította a kontinens gazdaságát. Iskolákat, gyárakat kellett bezárni, a kórházak tele voltak a súlyos légzőszervi tüneteket mutató betegekkel. A betegek egy részében idegrendszeri tünetek mutatkoztak, amely a HCoV-OC43 koronavírusra is jellemző.

Az “orosz influenza” járványtanát elemző cikkekben felvetett hipotézisek egyike sem bizonyítható közvetlenül. Nincsenek a járványból származó minták, amelyeket a mai modern módszerekkel megvizsgálva választ adnának arra, hogy influenza- vagy koronavírus okozta-e a világjárványt. Annyit azonban érdemes megemlíteni, hogy az akkori járványt a tavaszi időjárás meghátrálásra kényszerítette, 1890. márciusa során megszűnt a terjedés. A következő két télen azonban újabb fellobbanásokat okozott, amely azonban már nem teljesedett ki világjárvánnyá. 

A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy a denevérek hihetetlenül gazdag tárházát (természetes rezervoárját) képezik a különböző vírusoknak, köztük koronavírusoknak is. A SARS vírus feltételezhető őse most is valahol ott található az ázsiai denevérközösségben, tehát az újabb járvány lehetősége fennáll. De mielőtt a denevérek hibáztatásába kezdenénk, érdemes tudomásul vennünk a tényt, hogy legközelebbi rokonainknak, az emberszabású majmoknak nincsenek saját koronavírusaik. Feltételezhető, hogy az emberré válás, az emberi civilizációk kialakulása és az ezzel járó magatartás-változásunk tette lehetővé, hogy ezek a vírusok az életünk részévé váljanak.

Utoljára frissítve: 2020. március 31.
© 2020 Szent István Egyetem Kaposvári Campus. Minden jog fenntartva.

Menü

Tetszik amit olvasol?

Kövess minket közösségi oldalainkon is.

A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk.

Adatvédelmi szabályzat